Micsoda anyák voltak! - könyvajánló
Micsoda anyák voltak! Ismert nők eddig kevésbé ismert oldala, avagy híres nők a gyerekszobában.
Mi történik, ha a sors összesodor egy író-nőtörténeti kutatót és egy háromgyermekes újságírót? A Micsoda anyák voltak! című könyv egy különleges találkozás eredménye, és egyben Magyarország egyik leghallgatottabb podcastsorozatának, a Micsoda nők voltak!-nak a továbbgondolása: Budai Lotti és Zubor Rozi elhatározták, hogy felderítik, milyenek is voltak az általuk oly nagyra tartott és rendkívüli nők a gyerekszobában.
Szendrey Júliát ugyanis, mint az özvegyi fátylat túl korán eldobó Petőfinét emlegetik, Lady Diana a bulimiás hercegné, aki autóbalesetben halt meg, a szeretőjével, Maria von Trapp pedig A muzsika hangja musical mindig vidám, mosolygós nevelőnője, aki boldogan szolmizálgat a hegyekben a ház urának gyermekeivel, akikből kórust alapít. Mi a közös ezekben a nőkben? Hogy mind anyák is voltak. Vágytak-e azonban szívük mélyén ténylegesen az anya szerepre? Milyen módon nevelték gyermekeiket? Milyen mintákat vittek tovább? Való volt-e nekik az anyaság? Hogyan emlékeznek gyermekeik rájuk, mint anyákra? Budai Lotti regényíró, nőtörténeti kutató és Zubor Rozi, háromgyermekes újságíró, IgenAnya, nemrég, az Álomgyár kiadásában megjelent első közös könyvükben, a Micsoda anyák voltak!-ban ennek jártak utána. 24 nő anyai oldalát mutatják be.
Lady Diana kétségkívül formabontó volt a brit fenséges anyák sorában. Szeretetét verbálisan is fizikálisan is kifejezte gyerekei felé, amit a család részéről értetlenkedés fogadott.
„Agyonbabusgatom a srácaimat.” – mondta el Andrew Mortonnak önéletrajzi könyve készítésekor, Az ölelés kiskönyve című akkori brit kiadványt pedig szülő ismerősének is osztogatta. Volt azonban – érthető módon a legnehezebb években - hogy ő sem mindig a megfelelő szeretetnyelvet használta. Már a különélés évei akarta Vilmost egy különleges meglepetéssel kárpótolni: a trónörökös egy nap arra tért haza a szünidőre, hogy anyja találkozót szervezett neki a falát díszítő poszterek modelljeivel, Claudia Schifferrel, Christy Turlingtonnal and Naomi Campbellel. A kiskamasz herceg maga is igen megilletődött a vendégek láttán.
A muzsika hangja című musical által világhírnévre szert tett apácajelöltből lett nevelőnőt, Maria von Trappot, mint a mindig mosolygós, vidám és a hegyeken szolmizáló, tökéletes mostohaanyát ismerte meg a világ. Van persze, ami igaz a történetből, pont annyira, mint amennyire minden viccnek a fele igaz. A Trapp család tényleg hálás lehet Marianak, hiszen a jég hátán is megélő alkat volt, remek szervezőkészséggel. A II. világháború után is ő gondoskodott a család megélhetéséről, míg Trapp kapitány nemesi megvetéssel az ujját sem volt hajlandó megmozdítani, hogy pénzt keressen. A gyermekei, melyből tíz is volt (hét örökbefogadott és három saját) azonban már valószínűleg kevesebb szép emléket őriznek róla, mivel az asszony állítólag eléggé hirtelen haragú és hangos volt, sokat kiabált, de rendszeresnek számított nála az ajtócsapkodás és a tárgyak dobálása is. Életrajzi könyvében Maria maga vall kemény nevelési módszereiről, egészen konkrétan arról, hogy verte a gyerekeit. „A nevelés művészet, s pont az a művészet benne, hogy az ember tudja, hogy mikor szabad a gyermeket megverni és mikor nem.”
Az öt gyermeknek életet adó (ebből felnőtt kort sajnos csak négy élt meg) Szendrey Júlia nem éppen a hagyományos női szerepeket képviselte. Modern nőként gondolkodott, mindig is többre vágyott, mint egy akkoriban élt átlagos nő. És többet is tett, 1854-ben kezdett el verseket írni, amelyekből a családi élettel, anyasággal kapcsolatos versei jelenhettek csak meg olyan lapokban, mint a Magyar Nők Évkönyve vagy az Anyák Hetilapja. És a következő évben jelentek meg fordításában Andersen világhírű meséi – amelyeket egyébként gyerekeinek ajánlott. Bár már éltében többen elismerően beszéltek, sőt írtak is munkásságáról, ő nem volt biztos abban, hogy a helyes úton jár. Egyrészt lelkiismeret-furdalása volt, amiért mással is foglalkozik, mint a családja jóléte, másrészt önbizalomhiányában félt, hogy mindezt teljesen feleslegesen teszi. Ekkoriban írott, Tűnődések nevű naplójában jegyezte le ezeket a sorokat, amelyeket akár ma is megfogalmazhatna (sőt, meg is fogalmaz) bármelyik dolgozó anya: „Nem feledhetem ilyenkor, hogy nem irónő, hanem anya, feleség, háziasszony vagyok, hogy gyermekeim, férjem, s háztartásom van, s hogy kötelességem mindenek fölött ezeknek szentelni időmet s két kezem munkáját. Irói tehetségem igen kétséges, bizonytalan, mint iró tán nem használnék soha semmit sem, s igy pedig mint nő, mint anya, hivatásomat teljesitve, tisztaságot, rendet, jólétet teremthetek házamnépe körül. ... Minden pillanat, mit irói foglalkozással töltenék, tőlük lenne elvonva, pedig nem tartozom-e nekik szentelni szívem minden dobbanását, életem minden perczét! S hogyan merjem ezt megszegni, mikor nem tudom, hogy mint irónő birnék-e némi képességgel...
Azt, hogy ezek a nők miként viszonyultak gyermekeikhez és saját anyai mivoltukhoz, nemcsak koruk és társadalmuk, de egyéni múltjuk is nagyban befolyásolta. Egyeseknek sikerült saját gyermekkori traumáikat feldolgozni, másoknak nem. Voltak, akik továbbörökítették a káros családi hiedelmeket, mások képesek voltak azokat letenni. Ám az írónőket e kötet megírásakor nem az ítélkezés, hanem a megértés vezette; a kötődési és nevelési minták mögött meghúzódó ,,miért"-ekre voltak kíváncsiak.
De milyen anya volt Nagy Katalin, Marie Antoinette, Marie Curie, Whitney Houston, Mária Terézia, Elizabeth Taylor és még sok más ismert nő? Budai Lotti és Zubor Rozi: A Micsoda anyák voltak! című könyvéből kiderül!
A könyv megvásárolható például itt: https://bookline.hu/product/home.action?_v=Budai_Lotti_Zubor_Rozi_Micsoda_anyak_v&type=22&id=333436
2022.11.23
